Újra itt. Igen. Én. Még mindig nem tudom persze hogy miről fogok konkrétan itt irogálni a jó népnek, szerintem ez egy olyan kutyult blog, tehát nincs fő téma, csak írom ami jön. Elsőként megosztanám a blogom nevének eredetét, mert ugye kell egy kis riogatás néhanapján és ez az lesz. Van nekem egy kedvenc mesém (amitől körülöttem mindenkinek égnek áll a haja) és onnan vettem az ötletet. Mert jogos a kérdés, hogy ugye az oldalon se marcipán, se város akkor mi a jó csuda ez ..? Marcipánőrült az vagyok, de azt csak nem adhattam mert akkor azt várná a nép h majd másról se lesz itt szó csak marcipánról...pedig nem. Marcipán is, őrült is, mi lesz ebből...naszóval ott tartottam hogy a kedvenc mesémet bemutatom. Ez pedig a Chowder...igen..de tényleg,komolyan...esküszöm. Most veszítek el sok ezer olvasót,akik most lépnek a piros ikszre hogy te jó ég ismét egy kattant nő nekem ez nem kell elég kattant így is már a világ. Most nézem mekkora optimista vagyok..sok ezer olvasó...na persze. haha. Szóval Chowder egy kis lila színű macskaizé forma aki imád enni és az ikúja is a csillagok egekben van. Az egész mese Marcipánvárosban játszódik és itt mindenkinek kaja neve van. A mese egyik szereplője Panini a rózsaszín nyuszilány aki szerelmes Chowderbe, persze et visszafelé már nem működik így kis lila hősünk egyfolytában azt kiabálja Panininek hogy "Nem vagyok a barátod!!" . Akkor álljunk meg mert ismerőseim most homlokukra csapnak hogy ahhhaaaaaa akkor innen van a közösségi oldalakon magamról részbe beírt mondat.
Na miután merészkedtem leírni mit honnan lopkodok össze, azt hiszem új témán kéne agyalnom ami persze saját és nem máshonnan való. Tovább nem is lopom (natessék már megint..) a drága időket, linkelek egy képet a fent említett meséből csak hogy képben legyen mindenki.
Csokiropivattacukor Mindenkinek!
2012. január 12., csütörtök
2012. január 2., hétfő
Bemutatkozó vagy mi
Én igazából azt sem tudom mit keresek itt...valami hajtott hogy csináljak egy blogot...de hogy miről-kiről fogok írni nem is tudom...talán sok mindenről vegyesen talán semmiről. Meglátjuk. Mindenesetre bárki is téved ide és olvassa véletlen eme sületlenségeket, fölszólítom meneküljön, a hülyeség ragadós és nem vissza adható. Nekem legalábbis vissza ne adja senki így is túl sok van belőle a csudálatos személyiségemben.
Van énnekem egy 8 hónapos kisfiam (legalábbis eme sorok írásakor ennyi idős a drágám), talán róla fog szólni leginkább a blog..talán nem. Ahogy esik úgy puffan szokta volt mondani egy sajnos már nem élő rokonom.
Úgy érzem így elsőre elég ennyi "balfalság" (Jóbarátokból idézve) pihenjen az agyunk egyet.
Csokiropivattacukor mindenkinek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
